A parkban
Tom és Nadja a park egy elhagyatott részében ültek egy padon, egymással szemben, lábuk közt az ülőrész deszkája.A lányon bő, rövid szoknya volt, szétterpesztett lábai közt a padra simult, jótékonyan eltakarvabelső combjai, de felcsúszva épp annyira, hogy kikandikáljon a combfix felső csipkés pereme. Tom ezt nézte, és arra gondolt, furcsa hogy a lány ilyet ruhákat hord. ismerte már régen, de sosem gondolkozott el ezen. Más szemmel kezdte nézni, mióta az elmesélte a vágyait. Tom arra gondolt, hihetelen hogy annyi ideje ismerték egymást és mégsem tudták hogy mindketten ugyanúgy szeretik...Most kerülték egymás tekintetét, zavartan csacsogtak a suliról, vizsgákról, mindketten ugyanarról akartak beszélni, de egyik sem mert belevágni. Tom vett egy mély levegőt, benyúlt a táskájába, kivett valamit, szorosan rázárta a kezét, felállt a padról, és Nadja mögé lépett.A lány felemelte a fejét Mit csinálsz, hova mész? - kérdezte. Csak maradj nyugton. Mondta a srác. Nézz előre. - tette hozzá, és megfogta a lány egyik csuklóját, amit az addíg az ölében pihentetett a rövid kockás szoknyán.Nadja háta mögé húzta a vékony fehér kart, és mellévette a másikat is. Olyan kis törékenynek látszottak egymás mellett, egy kézzel átfogta mindkettőt. Másik kezével széthajtogatta azt amit kivett a táskából. Vastag, narancssárga cipőfűző volt. a célra tökéletes: épp elég vastag, hogy ne vágjon be, de még nem annyira hogy könnyű legyen kibontani rajta egy csomót.
A lány hátrakandikált. mit csinálsz? -kérdezte, a hangjában lehelletnyi remegéssel, kis megjátszott félelemmel, és valódi bizonytalansággal, csodálkozással. Te csak fordulj előre. - kérte a fiú. Összefogta a két vékony csoklót egymás mellé, s körbetekerte öket a madzaggal. Először a jobbat, majd a bal, és mégegyszer, hogy a cipőfűző nyolcast formázva a végtelenség jelével ölelte körbe a lányt, meggátolva a szabad mozgásban. Tom elegyengette a kötelet, nem szorosra, csak kellően passzosra, és a két végét összehurkolta, hogy húzás hatására se csússzanak szét. a lány nem mozdult, nem próbálta elhúzni a kezét, csak megbabonázva ült.
Tom dolgát végezve visszaült a helyére, lába közé kapva a padot, nem túl távol Nadjától. Most egyenesen a szemébe nézett. a lány nem állta a tekintetet, elkapta a szemét. Nem tudta leplezni zavarát. Mi lesz, ha meglátnak így? - kérdezte, csakhogy mondjon valamit, de ez volt az ami a legkevésbé zavarta, azért mondta csak hogy mondjon valamit, hogy leplezze mennyire élvezi a szorítást a csuklóján, hogy a háta mögé száműzték a kezeit, hogy nem tehet velük amit akar, és direkt ebben áll a szabadsága, hiszen nem is kell velük tennie semmit. Nagyon zavarba jött, mert élvezte, és mert valami kis éhes szörnyeteg életre kelt a lábai között.Erőt vett magán, és újra tom szemébe nézett. az visszanézett rá valahogy éhesen, vággyal teli, nadja még sohasem láta ilyennek, de most sem bírt a szemébe nézni sokáig, de nem is kellett. a fiú tépte el a szemét a szeméből, tekintete végigvándorolt a lány testén. Félig nyitott ajkán, amit sohasem rúzsozott, természetes, és gyönyörű piros volt, szabadon hagyott nyakán, bőrének domborulatain, vállán, aminek ívét a blúz széle törte meg, a passzos kis blúzon, amiben kidomborodtak kicsi, de formás mellei, Nadja az izgalomtól mélyeket lélegzett, és falta Tom vetkőztető tekintetét, élvezte, hogy úgy néz rá, ahogy eddíg soha. ahogy szeme végigsiklik derekának ívén, a csípőjén, a szoknyán megpihen, széttárt combjait lassan vizsgálja át centiméterről centiméterre, felfelé haladva, a harisnyától a csipkén át a szoknya szegélyéig, oda ahol a lábak összeérnek. Tom legszívesebben nekiesett volna a lánynak, simogatta volna, feltolta volna a szoknyát, lassan, hogy lássa milyen fehérnemű van alatta, tudta hogy csak pár centiméter az ami eltakar, egy kicsit kéne csak feljebb tolni, de nem mert hozzáérni. még mindíg a barátnője volt a lány, aki itt ült vele szemben hátrakötött kézzel, nem merte ugy érinteni.
Nadja ölében az éhes kisszörnyeteg nyújtózkodni kezdett. Kicsit előbbre csusszant a padon, és a fiú szemébe nézett, aztán magára,és látta hogy a szoknya feljebb csúszott, jó darabot szabadon hagyva a combjából. Nem bánta, sőt élvezte, hogy szinte semennyire nem
takarja.
Tom felállt, és közelebb lépett a lányhoz, majd újra leűlt, lábai közé vette a padot, ott ahol Nadja ült, így a lány combjai az ő combjai alá kerültek. a farmerján át érezte a meleg bőr érintését. Nemi szerveik szinte összeértek a ruhán át.a fiú a lány szemét kereste, az elfordította a fejét. tom gyengéden az arcához ért, és visszafordította, hogy rá nézzen. hosszan néztek egymás szemébe. mostmár mindketten tudjuk, mit szeret a másik. - mondta Tom. Igen, - motyogta a lány. Maradj csendben!- kérte a fiú. hangja halk, ém határozott, akár egy parancs. Nadja érezte ezt, az éhes fenevad felüvöltött a lábai közt. csendben maradt.
- ha akarnék, bármit megtehetnék most veled, tudod? - mondta a lánynak, s kezével a kis göndör vörös tincseket simogatta ki a lány arcából. Közben végig a gyönyörű zöld szemekbe bámult. - akármit, érted? ha akarnám, felpofozhatnálak, megfoghatnám a melleid, akár meg is harapdálhatnám, ugy hogy fájdalmat okozzak neked. nem tehetnél semmit. - mondta halkan, és kezével folyton a lány haját babrálta. Aztán hirtelen tenyere a lány tarkójára csúszott, beletúrt a hajába, összezárta a haján a markát, és meghúzta. Először gyengéden. Aztán kicsit erősebben. Nadja elvesztette a fejét, elöntötte a forróság, és szinte elalélt. - akármit megtehetnék veled, ha akarnám, a combod simogathatnám, mint az előbb a szememmel, ugye milyen finom volt? Ha akarnálak, itt a parkban, mindenki előtt letéphetném rólad a szoknyát, és belédszúrhatnám a farkam. Megdughatnálak tudod? - suttogta a lány fülébe, és Nadja élvezte amit mond neki az a hang, amit annyiszor hallott már, ami most annyira másképp cseng, nem ez a srác nem az volt akit eddíg ismer, hanem egy vadállat, aki csapdába ejtette, és most élvezi, hogy hatalma van felette. Nadjának tetszett ez a Tom, azt kívánta bárcsak mindentmegtenne vele, amit elmondott, de kérni nem merte, szégyellte magát még emiatt.
- ha akarnám megtehetnék bármit -ismételte el mégegyszer a fiú. - de nem teszem, még nem. ha te is akarod, el fog jönni az ideje, amikor majd igen, amikor majd bármit kérhetek tőled, te teljesíteni fogod. Amikor majd az uradnak hívsz, és kiszolgáltatod magad nekem, és a kis kurvám leszel, akit bármikor bárhol megkötözhetek és a magamévá tehetek. a döntés rajtad áll. Ezután te lépsz. Most itthagylak. - mondta, és épphogycsak érintve a lány ajkát, csókot lehelt rá, felállt, fogta a táskáját, nadja mögé lépett, kioldozta a csomót annyira, hogy azzal már a lány is boldoguljon, de még elég szoros legyen, hogy magának kelljen levenni. aztán vissza se nézve elindult az apró kavicsokkal felszórt ösvényen.
Nadja hosszú másodpercekig feltüzelve mozdulatlanul bámult arra a pontra, ahol egykori barátja eltűnt a fák között...
